A Sajtó (idegen szóval média) szabadsága

Sajtószabadság (nyomtatott és elektronikus sajtó)

Az állampolgári jogok egyike, a sajtó útján való szabad, hatóságilag előzetesen nem ellenőrzött és korlátozott véleménnyilvánítás. A sajtószabadság követelését a polgárí átalakulásért folytatott harcban fogalmazták meg először, aktualitását az abszolút monarchia s különösen az egyházi hatóságok sajtótermékeket szigorúan kézben tartó zsarnoksága adta. A Habsburg abszolutizmus ellen, a polgári fejlődésért felkelt 1848-as mo.-i forradalomnak is ez volt az egyik alapvető követelése.

A média helyett hejeseb magyarul a nyomtatott és elektronikus sajtó (rádió, televízió, világháló)  fogalmát használni.

A média tágabb fogalmába minden beletartozik

A "média" kifejezés többnyire három dolgot jelent. Először is egészen tág, mondhatnánk eredeti, szótári értelemben a média a mondanivaló kifejezésére használatos közvetítő közegek összessége. Amikor azonban nagy általánosságban beszélnek a média jelenségeiről, a média hatalmáról vagy fontosságáról, akkor az, amire utalnak - bármennyire szellemesen hangzik is a Guttenberg-galaxis szállóigéje, hogy a médium a mondanivaló - nem maga a változó technikai közeg, hanem a mondanivaló kifejezésére használt fórumok, éspedig a sajtó, a rádió, a televízió és újabban a világháló kifejezési formáiban létrejött nyilvános fórumok összessége.

Beleértve természetesen a képregényeket és magazinokat, kártyákat és videojátékokat, transzparenseket és óriásplakátokat, ülősztrájkokat és felvonulásokat, kéregetéseket és gyűjtéseket, jelvényeket és kokárdákat, a hosszú hajat és a meztelen napozást, a színdarabokat és filmeket, operákat és operetteket, CD-, DVD- és videórendszereket, papírra vagy trikóra nyomtatott karikatúrákat, rajzokat, fényképeket és feliratokat. És végül a kifejezés legelterjedtebb, bár gyakran elég homályos alkalmazása egy harmadik, szűkebb jelentés megkülönböztetését teszi szükségessé.

Ebben az értelemben a média a rádiózás és televíziózás műsorszolgáltatásainak összessége, amelybe olykor - tegyük hozzá mindjárt - beleértik az internetet, pontosabban annak "tartalomszolgáltatását" is, s esetleg a távközlés rendszerint nem-nyilvános mondanivalót továbbító legkülönbözőbb új szolgáltatásait, a telefonpornótól a nagymamának küldött mms-köszöntőig.

Mindhárom szóhasználat kifogástalanul érthető, a gyakorlatban jól felismerhető. Baj csak abból származik néha, ha a három szóhasználatot összekeverjük. Ez sokkal nagyobb baj, mint az a nyelvhasználati szokásunk, hogy nem vesszük figyelembe - pedig művelt és nem annyira művelt emberek gyakran tudálékosan figyelmeztetnek rá - a "média" a latin "medium" többes száma.

Ezek után kezdjük elölről, térjünk vissza oda, hogy a médiaetika az erkölcsi filozófiának az a területe, amely a mondanivaló nyilvános kifejezésével kapcsolatos.